A leginkább meggyőző bizonyítékokkal kell előállnunk az oktatással kapcsolatos döntéseket meghozó személyek felé. Éppen ezért már alig várom az új munkámat Cambridge-ben. " – fogalmazott a professzor. Angliában már egyébként is régóta nagy hagyománya van a hasonló pedagógiai elméleteknek. Az ottani gyerekek a mieinknél korábban, 4-5 évesen kezdik az iskolát, és az első év végén meg is tanulnak írni-olvasni és számolni, de ezt nem az általunk ismert módszerek szerint teszik. Az osztályteremben a kicsiknek ritkán kell egy helyben ülni, rengeteg a mozgásos feladat, és gyakran egész hónapokat szentelnek egy-egy szerepjátéknak, amelyen keresztül az aktuális tananyagot sajátítják el. A cikk a hirdetés alatt folytatódik. A téma Magyarországon is régóta közbeszéd tárgya. Vekerdy Tamás híres mondása, hogy az első osztályba nem iskolások, hanem óvodások érkeznek, akiktől életszerűtlen elvárni azt a fegyelmet és monotóniatűrést, ami a mai tanintézményekre jellemző. Szerencsére egyre több pedagógus ismeri fel ezt, és próbál játékosabb módszereket bevezetni a tanórán.
Minden szülőnek eljön az életében az a pont, amikor a gyermeke megkéri, hogy rajzoljon neki egy békát, egy olyan pónilovat, ami éppen üget, vagy egy zsiráfot a kicsinyével. De mondhatnék egy egyszerűbbet is, mint például a nyuszit. Ilyenkor kicsit megvakarjuk a fejünket, felidézzük, hogy a pónilónak van négy lába, zömök teste, és egy farka… Nekiveselkedünk, és kanyarítunk valami hasonló alakot, ami ránézésre lehetne akár egy láma vagy akár egy csacsi is. Gyermekünk arca az, amiből a próbálkozásaink eredményét azonnal le tudjuk mérni. Vajon mit látunk egy-egy rajzunk nyomán? Kicsattanó boldogságot, őszinte örömöt, vagy inkább őszinte és szívbemarkoló gyermeki kritikát: "Anya, ez nem póniló! A póni nem ilyen! " Hát igen, néha bizony ez a keserű valóság. Mert sajnos csak nagyon-nagyon kevesen születnek úgy, hogy ott van a kezükben a rajztudás. Szülőként szinte mindannyian igyekszünk tudásunk legjavát átadni életünk kis kincsének, és megtanítani neki, hogy hogy kell házikót, autót, vonatot, királylányt, kismajmot, cicát rajzolni.
– óriási érzelmi kapocs ez egy szülő és gyermeke között! És sikerélményünk lesz akkor, amikor gyermekünk átéli a saját, első sikereit. És büszkeségtől dagadó mellel, párás tekintettel nézzük őt, amint hazahozza az iskolai rajzversenyek első díjait. Vagy amikor már Ő tanít minket arra, hogy hogyan kell virágoskertet rajzolni, vagy éppen Ferrarit. Bátorítunk minden kedves szülőt arra, hogy lépjen vissza bátran a gyermekkorba, vegyen kezébe újra ceruzát és rajzpapírt és kalandozzon velünk abba az izgalmas birodalomba, amit a jobb agyféltekés kreativitás módszerére épülő 24 részes online oktató video sorozat ad. Bővebben az online tanfolyamról itt lehet olvasni >>