Babits Mihály Húsvét Előtt Elemzés
Okostankönyv
Babits mihály húsvét előtt elemzés
S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva belül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérizü széltől részegen, a felleg alatt, sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is, ha vérbe lábbad a dallal és magam sem hallva a nagy Malom zúgásán át, dalomnak izét a kínnak izén tudnám csak érezni, akkor is — mennyi a vér! — szakadjon a véres ének! Van most dícsérni hősöket, Istenem!
- Babel Web Anthology :: Babits Mihály: Húsvét előtt
- Babits Mihály: Húsvét előtt
- Mit rángat az autó diesel gas
- Nosalty mi van a hűtőben
A kötet egyik legjelentősebb verse a Húsvét előtt (1916), melyet Babits maga olvasott fel 1916. március 26-án a Zeneakadémián rendezett Nyugat-matinén. A költemény a szellem emberének bátor helytállása, valóságos lázadás a korabeli gondolkodásmód ellen. A háborúellenes költészet legnagyobb darabja. Műfaja rapszódia. A klasszikus forma már feltöredezett, helyette itt a szabadvers kínálkozik legalkalmasabbnak a gondolatok kifejezésére. A képalkotás és a vers dinamikája az expresszionizmus hatásáról tanúskodik. A felfokozott lélekállapot, a szenvedély nem tűri a szabályosságot. Ennek az eredménye a hosszabb és rövidebb rímtelen sorokból álló zaklatott versforma. A cím a keresztény feltámadás ünnepére utal, és a béke eljövetelét előlegezi. A vers szerkezetét, illetve az egyes részek hosszát a gondolati egységek szabják meg, a sorhosszúságot pedig az érzelmi intenzitás. Az alapvető mondattípus a többszörösen összetett, alá- és mellérendelés. Kettő kivételével (kijelentő) mindegyik felkiáltó vagy felszólító (önfelszólítás a kinyilatkozásra) modalitású.
Babits Mihály: Húsvét előtt - YouTube
Elege lett A magyar költészet története tele van drámai kifakadásokkal, a végső elkeseredés, a szélsőséges határhelyzetek felizzó verspillanataival, amikor elpattan egy húr, betelik a pohár, tele lesz a költő hócipője, s úgy fest, nem bírja tovább. A költemény ugyanakkor elementáris erővel veti le a békét kívánó, egylövetű pacifista verstípus jármát, s a mindenkori zsarnokság, elnyomás, emberi megaláztatás, gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás egyik, érvényéből mit sem vesztő alapműve lesz. Olyan nagyhatású állásfoglalás, mely világossá teszi, az ilyen áron megszülető, vérben fogant győzelemmel a humanista lélek nem tud azonosulni: "de nem győzelmi ének az énekem / érctalpait a tipró diadalnak / nem tisztelem én / sem az önkény pokoli malmát. " Nem a győztest énekli tehát, nem is a vak, szolga népet, "hanem azt, aki lesz, akárki", aki kimondja végre azt, hogy legyen vége, legyen vége már. A vers innentől lecsendesedő, izzását vesztő szenvedéllyel, tiszta szívvel, s a mérhetetlen közhelyeket átlényegítő himnikus emelkedettséggel szorgalmazza azt a megbocsájtó, feledésbe burkolózó, kezet nyújtó össznemzeti összeborulást, melyről súlyos történelmi határhelyzetekben, sorsfordító krízisek idején azt szokták az ilyen művészféle, naiv emberek gondolni, hogy ez a nép alkalmas és nyitott rá, de nem.
