Számomra ő nagyon érdekes karakter, főképp azért, mert szemét, de közben ő sem agyatlanul intézi a dolgait. Most, hogy már megjelenőben olvasom, és tudom, merre vitte Hori, kizárólag a "praying hands" amojival tudnám kifejezni az érzéseimet. All Might instant szerelem volt, imádom, hogy amellett, hogy ő "a béke szimbóluma" meg a "legnagyobb hős", ugyanolyan kis gyök kettő tud lenni, mint Deku. Ugyanúgy izgul, felpörög, szurkol, csak ő nem olyan nyomi, mint a főhős. Aizawa ismét egy olyan karakter, akit atomi szinten átérzek, hiszen: 1. ) szereti a macskákat; 2. ) nem szereti ha túl hangosak az emberek; 3. ) ha valamiben nem lát fantáziát hagyja a fenébe; 4. ) folyamatosan morcos fejet vág; 5. ) egy hálózsákban jelent meg a suliban első nap, hahóóóó! #mood A mellékszereplőkről egyelőre azon kívül, hogy érdekesek, és nem feltétlenül a megszokott köröket fogjuk futni, sokat nem tudok mondani. Uraraka Ochako nagyon kedves, egy olyan női karakter, aki nem irritál (lookin at you Sawada Kiyoko, Inoue Orihime és társaik) szóval mindenképp megérdemelné, hogy a szerző ne valami idiótával hozza össze; Iida Tenya-t pedig amellett, hogy a szemöldökein nem tudok túllépni, valami számomra is ismeretlen okból kifolyólag nagyon megkedveltem.
Mivel minden gyerek hős akar lenni, és ezért irreguláris formában ez elég sok gondot okozna, ezért vannak iskolák, melyeken hősöket képeznek, ilyen az U. A. is. Mindössze harminchatan kerülnek be évente, Midoriyának tehát nem sok esélye van. A nevek szerintem elég röhejesek, a szuperhősnevek meg sem kísérelnek menők lenni, így például olyan személlyel is találkozunk, akit Eraserhead (=radírfej) hősnévvel vert meg a sors. Érdekes alapszituval indulunk, egy olyan világban, ahol mindenkinek van valamiféle szuperképessége, kivéve a főhősnek. Ennek ellenére neki az az álma, hogy úgy legyen képes embereket menteni mosollyal az arcán, mint a példaképe, 'a béke szimbóluma", All Might. Be akar kerülni az U. középiskolába, ahonnan a legjobb hősök kerülnek ki, közben pedig túlélni gyermekkori barátja, Katsuki Bakugou folyamatos szekálását. Spoiler nélkül nagyjából ennyit lehet mondani a történetről, de ami ez után érkezik, az is érdekes, és számomra újszerű volt. Midoriya Izuku, vagy ahogy Katsuki szólítja, Deku érdekes színfoltja az általam ismert shouneneknek.
Nagyon szeretem ezt a sorozatot, bár őszintén szólva volt pár dolog, ami az első kötetében zavart. Nagy erőssége, hogy a szereplőgárda abszolút szerethető, és hogy az alapötlet érdekes. Képregényes berkekben azt kell mondjam, nem kiemelkedően ronda ez a borító, de azért az is tény, hogy nem egy nagy eresztés, All Might meg borzalmasan rémisztő. Érdekes a világ koncepciója, valahogy mintha mostanában egyre többeknek eszébe jutna megfordítani az "egy ember különleges, a többiek átlagosak" dolgot, hiszen nem rég indult a Powerless sorozat, ami körülbelül ugyanerre az alapra épít. A BNHA világába nagyon jól beépült ez a különlegesség, kialakultak csoportok: "normális" emberek – akiknek szintén vannak szuperképességeik; és a hősök. A hősök (amennyi eddig kiderült számomra) kicsit olyanok, mint a k-pop sztárok, vannak ügynökségeik, néha együtt dolgoznak, néha nem, az ügynökség futtatja őket, (ez de szépen hangzik) egyfajta celebstátuszuk van, dolgokat reklámoznak, rajongóik vannak. Vannak olyan hősök is, – pédául kicsi szívem nagy szerelme, Aizawa – akik nem tartoznak ügynökséghez, ők "underground" hősök.
Valahol féltávnál helyezném el a Katekyou Hitman Reborn Tsunája – aki egy rakás rettegő szerencsétlenség a történet 98%-ban – és Naruto között, – aki annyira biztos abban, hogy ő lesz a legjobb, hogy néha már jólesik, mikor valaki megveri. Deku ugyanis egy olyan dolgot csinál, amit én 15 éves shounen főhőstől még nem igazán láttam: gondolkozik. Jegyzetel, tanul, elemzi a hősök képességeit, viselkedését, stratégiáit, és mikor szükséges, ezt a tudást alkalmazni is tudja. Katsuki Bakugou, vagy a Deku által használt becenevén Kacchan egy igazi kis mocsok. Az első fejezetben egy mondatban össze van foglalva a srác: "én egyszerűen csak fantasztikus vagyok, mindenki más pedig egyszerűen csak nem az". Ez alapból nem lenne olyan nagy gond, ha Bakugou nem tudna emellett a kezeivel robbantani, de tud, és ez nem viszi el jobb irányba a személyiségét. Nagyon agresszív, nagyon sokat üvölt, és borzalmasan beképzelt, ennek ellenére már látható rajta fejlődés az első kötet folyamán is, bizonyos eseményeknek köszönhetően.