Leonardo da Vinci 1503-ban kezdte el megfesteni egy vagyonos firenzei kereskedő feleségét, Lisa Gherardinit. Így született meg a Mona Lisa, amely több mint 500 évvel később a világ legismertebb festményének számít, értéke pedig felbecsülhetetlen. Azonban bármennyire is furcsa, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy jelenleg mennyit is érhet a Louvre-ban megtekinthető műalkotás. A Mona Lisát - minden idők legismertebb festményét - Párizsban lehet megtekinteni. A Louvre hivatalos adatai szerint a múzeumnak 2018-ban 10 millió látogatója volt, becslések szerint ennek a hatalmas számnak a 80 százalékát generálja Leonardo da Vinci festménye. Tömeg a Louvre-ban Forrás: Photononstop/Photononstop/Roger Rozencwajg Ez azt jelenti, hogy – nyitvatartási napokkal korrigálva – körülbelül naponta 30 ezer ember kíváncsi a Mona Lisára. Ebből következik, hogy 17 eurós belépőjeggyel számolva, évente 136 millió eurót köszönhet a Louvre a Mona Lisának, ez átszámolva 45, 5 milliárd forintnak felel meg. Ez óriási összeg, ráadásul a látogatók többsége egy zsúfolt teremben, csak viszonylag távolról tudja fél percre megfigyelni a mindössze 80 centiméter magasságú képet.
A portré több szempontból is szakít a firenzei arcképfestés hagyományaival, és hatása már nagyon korán kimutatható, elsősorban Raffaello ekkor készült portréin ( Maddalena Doni portréja). A korábbi firenzei portrék általában deréktól fölfelé ábrázolták a modellt, Leonardo ezzel szemben félalakos, ülő beállítást választott, és ez lehetővé tette számára, hogy Mona Lisa kecsesen keresztbe helyezett kezeit is megfesse. Ennek a megoldásnak az előzménye Verrocchio márvány női büsztjében, és egy korábbi Leonardo-portréban, a Ginevra de Benci arcképének beállításában keresendő, bár ez utóbbi képnek a kezeket ábrázoló részletét utóbb levágták. Mona Lisa félalakos portréja a kép felületének nagy részét elfoglalja, a modell a nézőhöz egészen közel foglal helyet, és fejét enyhe profilba fordítva, tekintetét a nézőre irányítja. Leonardo e műben összegezte mindazokat a festői eszközöket, amelyet az emberi arc, a fény és árnyék kezelése, valamint a táj ábrázolása terén megfigyelései során írásban és rajzban rögzített.
Mona Lisa arcának nagyszerűsége is abban ragadható meg, hogy rendkívül finoman kezelt, vetett árnyékok, és az oldalról beeső fény arcának minden részletét plasztikussá teszi, a színek kezelése révén pedig az emberi bőr melegségét és puhaságát szinte kézzel foghatóvá teszi. Leonardo érett kori festményein soha nem használt éles kontúrvonalakat, ezt helyettesítette a sfumato, amely elmosódottá, és egyben plasztikussá teszi a részletformákat. A festő pontosan alkalmazta azt az elvét is, hogy a világos felületeket sötét részletek veszik körül: Mona Lisa arca és kezei az élesen beeső fényben szinte kiemelkednek hajának és ruhájának sötét hátteréből. A portrét azonban nem csak az arc és a kezek sfumátós megfestése teszi misztikussá, hanem az a háttér is, amely előtt a modell megjelenik. A firenzei portréfestészetben a század közepén, elsősorban Antonio Pollaiuolo arcképein, az általában profilban ábrázolt személy egynemű, égszínkék háttér előtt látható. Csak a németalföldi festők hatására, a század utolsó harmadában találkozunk olyan portrékkal, például Botticellinél vagy Ghirlandaiónál, ahol a modell tájháttér előtt jelenik meg.
A féltékenység és a szerelmi kétkedés természetrajzát bemutató, csaknem háromórás, nagyszabású, kosztümös, angol nyelvű film Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra jelölt A feleségem története című regényének adaptációja. A Budapesten, Fóton, Hamburgban és Máltán forgatott alkotásban Störr kapitányt Gijs Naber holland színész alakítja, feleségét, Lizzyt pedig Léa Seydoux francia színésznő. A többi szerepben Louis Garrel, Josef Hader, Ulrich Matthes, Udo Samel, Jasmine Trinca és Luna Wedler, a magyar színészek közül pedig Funtek Sándor, Rujder Vivien és Hajduk Károly látható. A magyar Inforg-M&M Film - Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Muhi András -, a német Komplizen Film (Jonas Dornbach), az olasz Palosanto Film (Flaminio Zadra) és a francia Pyramide Productions (Stéphane Parthenay) koprodukciójában készült alkotás forgatókönyvét Enyedi Ildikó írta, az operatőr Rév Marcell, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Flesch Andrea, a VFX supervisor Klingl Béla, a zeneszerző Balázs Ádám.
Gyereke miatt mosolyog rejtélyesen Mona Lisa (, 2006. szeptember 28. ) A rejtély megoldása Mona Lisa-akták: most kolostorban talált maradványokat vizsgálnak (Hozzáférés: 2015. március 12. ) Meglepő, de több Mona Lisa is létezik. Szeretlekmagyarorszá 2017. február 3. Mona Lisa remake. Artmargók. 2015. augusztus 12. Reneszánsz probléma üzenő képekkel. Forrai György helytelen ISBN kód: 978-815-00-0955-7 Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Sfumato Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 180757281 LCCN: n98092274 GND: 4074156-4 SUDOC: 027396797 NKCS: aun2006372368 BNF: cb11944800v KKT: 001103889
A Mona Lisa a világ egyik legismertebb festménye, melyet Leonardo da Vinci készített 500 évvel ezelőtt. Hosszú ideig királyok falán lógott, ma a párizsi Louvre-ban látható. Vajon ki lehetett ez a sejtelmes mosolyú nő és milyen viszontagságokon ment keresztül a festmény az idők során? A festmény A Mona Lisát 1503 és 1506 között készítette Leonardo da Vinci. Alkotója nem adott címet a festménynek, ezt a művész életrajzírója, Giorgio Vasari tette meg 1550-ben, da Vinci halála után 31 évvel. (A Mona az olasz madonna rövidítése, ami asszonyt jelent, tehát a festmény címe magyarul Lisa asszony. ) A Mona Lisa Leonardo da Vinci 1516-ban I. Ferenc francia király invitálására Franciaországba költözött, Amboise mellett, a Clos Lucé kastélyban élt. A Mona Lisa 1517-ig maradt da Vincinél, ekkor ugyanis eladta a királynak 4000 aranyért. (Más források azt állítják, hogy da Vinci 1519-es halála után valamelyik tanítványa, Francesco Melzi vagy Gian Giacomo Caprotti da Oreno örökölte a Mona Lisát és csak később került I. Ferenchez).
A Mona Lisa és a Leonardói portré A Mona Lisa, azaz a Gioconda, az európai festészet történetének legismertebb alkotása. Mai szemmel nézve már nem is lehet elvonatkoztatni attól a kultusztól, amely e képet körülveszi. A Mona Lisa köré költött legendák sora a reneszánsz korából ered. Giorgio Vasari a Legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életéről írt művében azt írja, hogy Leonardo zenészeket és bohócokat fogadott, hogy modelljének arcáról nem múljék el a mosoly. Majd így folytatja: "A Leonardo festette portrén pedig olyan bájos mosoly látszik, hogy ha az ember ránéz, inkább isteninek, mint emberinek gondolja; csodálatos műnek tartották ezt a képet, hiszen az eleven arc se lehetne különb. " (Vasari, 106. o. ) Az utókor valóban a híres mosolyt szokta emlegetni Mona Lisa portréjával kapcsolatban, és ennek végső magyarázatát Leonardo festészeti elveiben találhatjuk meg. A Mona Lisa Leonardo szinte egyetlen teljesen befejezett, vitathatatlan attribúciójú műve, amelyet második firenzei korszakában festett, 1503-1505 körül.
De ez a tájháttér egészen más, szinte holdbéli tájra emlékeztet. Leonardo itt nem tett mást, mint azt a tájat helyezte Mona Lisa mögé, amelyet már a Sziklás Madonnán, vagy még inkább a Szent Anna harmadmagával (Párizs, Louvre) képeken is alkalmazott. Ennek eredménye egy feszültséggel teli mű, amelyben a közeli modell és a távoli táj között nincs semmiféle kapcsolat. Ezt az ellentétet az is fokozza, hogy Mona Lisát nyilván zárt helyiségben festette meg, a megvilágítás nem természetes, míg a mögötte kibontakozó, párás levegőben vibráló, levegőperspektívával ábrázolt sziklás táj Leonardo milánói korszakának tapasztalatait rögzíti. Az eredmény, Mona Lisa portréja, olyan mű, amely teljesen megváltoztatta a portréfestészet szabályait, és elementáris hatást gyakorolt az érett reneszánsz, a cinquecento művészetére.
A feleségem története gyártását a Nemzeti Filmintézet 1, 15 milliárd forinttal támogatta, az alkotás a német-francia Arte, az olasz RAI, az RTL Klub, az Eurimages és a Kreatív Európa Média közreműködésével készült. A feleségem története a tervek szerint ősszel kerül a magyar mozikba, a Mozinet forgalmazásában.